Ha több időd van több energiád is lesz?

A múltkoriban beszélgettünk, ami szöget ütött a fejembe. Arról volt szó, hogy hiába változott a munkaidőm ,  több időm lett ugyan a családomra az igaz, de nem lett több energiám. Hát nem lett. Tudom. Ugyanaz a munka, ugyanaz a munkahely, ugyanaz a pörgés, ugyanaz a stressz, ugyanaz kultura csak napi 2 órával kevesebb ideig. Miért szívna le kevésbé? (Na jó egy egészen kicsit azért kevésbé) Zseniális megfigyelés. Mindig is tudtam, hogy így van, de nem tudtam volna igy összerakni.
   Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minden jó dolog ami történik (vagy nem történik velünk) csak és kizárólag az idő függvénye, vagyis hogy mennyire érünk rá.
Tévedés! Persze van kapcsolat az idő és az energia között de nem ennyire lineáris.
Hányszor mondom én is: "Nincs rá időm ! " Ugye milyen ismerős? Ehelyett inkább azt kellene mondani, nincs rá energiám!
      Energiánk nem attól lesz , hogy több időnk szabadul fel , hanem attól hogy olyan dolgokkal foglalkozunk ami számunkra energiát termel. Ami fontos nekünk, legyen az bármi is .Nem csinálni semmit, nem is kerül energiába, viszont a tétlenség önmagában nagyon is fogyasztja. Hiába van több időm, ha csak telik egyik nap a másik után  anélkül hogy kezdenék vele bármit is.
Belefogni valamibe, kezdeményezni, mozgásban maradni rengeteg befektetett energiába kerül, de sokszorosan megtérül! Na ezt kezdem már látni is. 

Legjobb , én ugyan már!

Hiszem hogy mindenki a legjobb valamiben.

A kétszeres Nobel díjas Marie Curie irta: ” Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és azt a valamit bármi áron is el kell érnünk. „  OK eddig jó. Mindenki szeretne szenvedélyvezérelt életet élni és azt csinálni amire született. Ok . De ugye élni is kell valamiből. Rezsit fizetni, kaját ruhát venni stb. Igy hát mi a vége?  Túléljük a hetet és élvezzük az estéket meg a hétvégéket. Ennyi lenne az élet ? Nem hiszem. Szerencsére manapság van más út is mint lehúzni egy vállalatnál 8-10 órát naponta, munka helyett „ csak” azt csinálni  amihez igazán értünk  amire születtünk.  Na erre hajtok most.  Jó de itt a masodik kérdés, miben is vagyok én jó? Honnan lehet azt tudni? Nem vagyok élsportoló, híres művész vagy tudós, csak amolyan átlagos képességű . Jó vagyok hallgatásból, jó vagyok problémamegoldásból. Jó vagyok abban hogy vészhelyzetekben helyén az eszem és a szivem. Szenvedélyesen érdekelnek az emberek. Érdekel , hogy megtaláljam bennük a legjobbat, hogy segitsek kibontakozni milyenek is valójában. Annyira sokszínűek vagyunk. Annyit tudunk tanulni egymástól. Számomra a leginspirálóbb dolog ha valaki teljesen azonos önmagával. A tetteiben a viselkedésében a kinézeteiben. Harmóniában van a világgal de legfőképpen önmagával. Ezt keresem magamban, és ezt szeretnék segíteni megtalálni másokban. 

Hajnali kávé rózsaillatban

Na jó, ma arról irok mi az ami igazán felmérgesít. Az ha valaki nem akar változni. A kifogások. A panasz. A halogatás. Sőt ! A visszahúzás. Dögöljön meg inkább a szomszéd tehene is!  Nehogy már ő jól érezze magát. Ja és az á neked könnyű! Na persze .
Mélységesen hiszek abban hogy mindenki tud változni ha akar, és pontosan csak egy gondolat választja el attól hogy jobban érezze magát. És abban is hiszek, hogy mindez csak rajtunk múlik.

kezdetek

Sziasztok. Megnyitottam a blogomat. Jelenleg még a technikai akadályok legyűrésén dolgozom , de hamarosan ujra jövök