Focimeccs az erdei pályán
Ma délután a két gyerekkel elhatároztuk,-vagyis inkább rávettek arra- hogy, hat körül, amikor már enyhül a meleg , kimenjünk focizni egy kicsit az erdőszéli pályára. A pálya félig le volt zárva javitás miatt, a másik részen az igazi kapuknál nagyfiúk játszottak. Épp helyet kerestünk kicsit csalódottan valami kis hátsó tisztáson, hogy rugdaljuk a labdát ha már ott vagyunk ,mikor befutott egy négy fős kisfiú csapat. Innen már láttam , hogy az én szereplésemre nem lesz szükség.:-) A hat kicsi ( 7-10 év között) pillanatok alatt egy csapattá verődött és már éppen kezdtek hátizsákokból , és biciklis sisakokból kapukat kijelölni maguknak , mikor a nagyfiúk meghivták őket a pályára. Nem is hittek a fülülnek, az igazi nagy focista fiúk ( 15-16 évesek) beveszik őket a csapatba! Hamar kialakultak a csapatok, 4 nagy játszott 6 kicsi ellen ( + a kapuban egy apuka) . Hihetetlenül vicces , és szivet melengető is volt egyszerre a játék. Egyrészt a nagyok vigyáztak nagyon a kicsikre, nem erőből rugták a labdát, figyeltek hogy ne sodorják el őket, dicsérték és bátorították őket, másrészt nem győztek nevetve csodálkozni, hogy a hat mindenre elszánt kis focifióka , mekkora lelkesedéssel örömmel , és ügyességgel vetette bele magát a küzdelmekbe. Nem volt labda amire nem futottak volna, minden labdán rajta voltak, nem ijedtek meg semmitől, ha kellett támadtak, ha kellett védekeztek, és végig mindig mindent de mindent beleadtak . A nagyok 5-re egészültek ki , és rendesen leizzadtak a duracell nyuszikkal szemben:-) A sportszerű játék mindkét oldalon remek volt. Igazán nem is tudom, kinek volt nagyobb élmény , a nagyoknak a kicsiknek , vagy nekem aki labdaszedő minőségben vettem részt. Az eredmény , ha jól emlékszem 7:3 lett a kicsik javára. Hajrá kicsik és nagyok , maradjatok mindig ilyenek! Lelkesek, kitartók és egymásra odafigyelők!
Ma délután a két gyerekkel elhatároztuk,-vagyis inkább rávettek arra- hogy, hat körül, amikor már enyhül a meleg , kimenjünk focizni egy kicsit az erdőszéli pályára. A pálya félig le volt zárva javitás miatt, a másik részen az igazi kapuknál nagyfiúk játszottak. Épp helyet kerestünk kicsit csalódottan valami kis hátsó tisztáson, hogy rugdaljuk a labdát ha már ott vagyunk ,mikor befutott egy négy fős kisfiú csapat. Innen már láttam , hogy az én szereplésemre nem lesz szükség.:-) A hat kicsi ( 7-10 év között) pillanatok alatt egy csapattá verődött és már éppen kezdtek hátizsákokból , és biciklis sisakokból kapukat kijelölni maguknak , mikor a nagyfiúk meghivták őket a pályára. Nem is hittek a fülülnek, az igazi nagy focista fiúk ( 15-16 évesek) beveszik őket a csapatba! Hamar kialakultak a csapatok, 4 nagy játszott 6 kicsi ellen ( + a kapuban egy apuka) . Hihetetlenül vicces , és szivet melengető is volt egyszerre a játék. Egyrészt a nagyok vigyáztak nagyon a kicsikre, nem erőből rugták a labdát, figyeltek hogy ne sodorják el őket, dicsérték és bátorították őket, másrészt nem győztek nevetve csodálkozni, hogy a hat mindenre elszánt kis focifióka , mekkora lelkesedéssel örömmel , és ügyességgel vetette bele magát a küzdelmekbe. Nem volt labda amire nem futottak volna, minden labdán rajta voltak, nem ijedtek meg semmitől, ha kellett támadtak, ha kellett védekeztek, és végig mindig mindent de mindent beleadtak . A nagyok 5-re egészültek ki , és rendesen leizzadtak a duracell nyuszikkal szemben:-) A sportszerű játék mindkét oldalon remek volt. Igazán nem is tudom, kinek volt nagyobb élmény , a nagyoknak a kicsiknek , vagy nekem aki labdaszedő minőségben vettem részt. Az eredmény , ha jól emlékszem 7:3 lett a kicsik javára. Hajrá kicsik és nagyok , maradjatok mindig ilyenek! Lelkesek, kitartók és egymásra odafigyelők!
