Halászlé esőben
avagy ki dönti el mi racionális és értelmes?
Ez még egy nyári nap története,
de sokszor eszembe jut. Édesapám fogott egy szép halat az unokákkal, és bár az
idő elromlott, viharos szél fújt, és
nagy fekete felhők jelentek meg az égen és későre is járt, ő mégis elhatározta
, hogy nyilt tűzön bográcsban készíti el velük/velünk. Mindenki le akarta
beszélni róla. Majd máskor! Megfázunk, megázunk, sokáig tart! –de ő annyira
szerette volna, hogy végül elérte, hogy maradjunk.
Édesapám idén 73 éves. Van egy csodálatos, mindamellett néha
idegesítő tulajdonsága, hogy ha valamit
szeretne elérni , teljesen figyelmen kívül tudja hagyni a racionális valóságot.
Szeretném remélni, hogy valami keveset örököltem ebből. Egyesek szerint túl
sokat is.
Amikor tavalyelőtt nagyon beteg volt, az orvosok nem tudták
mi a baja. Hat hétig feküdt kórházban és minden nap magas láza volt. Nagyon
legyengült, de soha, egy pillanatra sem adta fel. Aztán elkezdett javulni. Mi volt tehát az első
dolga? Hozatott magának nordic walking botokat, és még ott a kórház kertjében
elkezdett edzeni. Első nap tíz lépést tudott megtenni, de sífutó marathonra készült Komolyan vette a
trainingeket. Felszerelést vásárolt, edzésre járt . Általában
mi is mentünk vele. Télen még sifutó
táborban is voltunk vele Ausztiában családostul. Végül indult sífutó maratonon? Nem. Egy évig készült rendszeresen , de egészségi állapota és kora nem engedte, hogy rendesen felkészüljön egy maratoni távra.
Ezt mindenki előre látta, és meg is mondta
neki, hogy így lesz. Féltették a kudarctól!
Mi értelme volt
akkor mégis?
Nincs olyan hogy kudarc, ha nem annak éled meg! A kudarc a racionális elme találmánya, hogy
megvédjen attól, hogy az álmaidat kövesd! Az a cél, ami a szeme előtt
lobogott segített neki meggyógyulni, visszanyerni
az erejét, összehozta a családot, és rengeteg pozitív élményt adott neki és
nekünk. Ha nem kezd bele ebbe, és elhiszi,
amit mások mondtak , akkor biztos nem jut el az unokáival a sífutó táborba, amire mai
napig mindenki szeretettel emlékszik!
Pár éve vett magának egy hajót. Egy kenut. Meghallotta a Duna
hívását és eleget tett neki. Sokszor volt kenuzni azóta ? Messzire
elevezgetett? Nem igazán bírja már a karja és a válla az evezéseket. Egyedül el
sem bírja a hajót! De és megint csak de,
sok kellemes órát töltött az általa annyira szeretett Duna partján, együtt lehetett és új
élményeket adhatott az unokáinak, szeretteinek. Télen tervezgethet , folyton a
hajója javítgatásán jár az esze ,és nyáron már harmadik éve nyaral a Duna
parton egy kis faházban. Az új cél megint csak kimozdította egy állóvízből, és talán
nem a megszokott módon, de új csodás élmények felé terelgette.
Baj-e ha
irreális célokért dolgozunk, amikről mások látják előre hogy elérhetetlenek? Ha
látszólag semmi értelme egyáltalán ,
hogy belevágjunk? Ha boritékolható a kudarc? Időpocsékolás lenne csupán?
Nos talán tényleg nem valósul meg minden cél egyből. Lehet
az is , hogy átalakulnak . De ha a
szívünket követjük , és belevágunk, elindulunk egy általunk választott úton, az
így vagy úgy, de biztosan pozitiv
változásokat hoz.
Visszatérve a horgászós estére. A hal finom volt, a bor
remek, a beszélgetés szivet melengető. Az eső csak a legvégén eredt el amúgy
igazán .Senki nem fázott meg. És az egyik unoka erről írt a „Legjobb szünidei
élményem” fogalmazásában !